Lenn a szürke vad folyón vár reám egy út 
Menni kell, és elhagyom azt, ki otthont nyújt 
Elmaradnak háztetok, harcok, szuk szobák 
Már a part is ködbe vész, mának int tovább 
 
Ne sírj, ha útra kelnék 
Ne hívj, ha messze mennék 
Ne kérj, ha útra kelnék 
Ne félj, ha mennék 
 
Bárhogy fáj, ha tegnap még zápor mossa szét 
Nem kísér kíváncsi szem, nem bánt szóbeszéd 
Nem vigyázzák léptemet, nem figyel, ha gond 
Elfogad, ilyen vagyok, rosszat mégse mond 
 
Ne sírj, ha útra kelnék 
Ne hívj, ha messze mennék 
Ne kérj, ha útra kelnék 
Ne félj, ha mennék 
 
Sok van hátra, zúg az ár, engem sem kímél 
Arcomon nézd mély nyomát, szembe vág a szél 
Bárhogy villog fenn az ég, van ki mégsem fél 
S künn a szürke vad folyón egy nap célhoz ér 
 
Ne sírj, ha útra kelnék 
Ne hívj, ha messze mennék 
Ne kérj, ha útra kelnék 
Ne félj, ha mennék