Mindig lesz, aki hangosabb,
ki azt hiszi, nálad fontosabb.
Meggyőzi magát, hogy ő a világ,
nem erdőt lát, csak egyetlen fát.
Szólhatsz halkan, ha súlya van,
én meghallom majd bárhonnan.
Nevet a tömeg, mert másnak lát,
nevess rajtuk, olyan egyformák.
Verjen a sors vagy áldjon az ég,
a tegnap tüzében minden el ég.
Viselni büszkén a szívben a tört,
mikor minden álmod már összetört.
Nevetni nehéz, ha sírni kéne,
csillagot látni a borús égbe.
Hogyha fáj, s a szívedre száll,
a bánathozó sötét madár.
Nevet a tömeg, mert másnak lát,
nevess rajtuk, olyan egyformák.
Verjen a sors vagy áldjon az ég,
a tegnap tüzében minden el ég.
Nincs jövőd, ha a mától félsz,
eltemetve a múltba élsz.
Minden napod üres és hosszú,
szomorú dallam, sötét és lassú.
Hogyha fáj, s a szívedre száll,
a bánathozó sötét madár.
Nevet a tömeg, mert másnak lát,
nevess rajtuk, olyan egyformák.
Verjen a sors vagy áldjon az ég,
a tegnap tüzében minden el ég.
