Lakatlan sziget a szíved, kiégett föld-darab,
Takaréklángon várod a holnapodat,
Már nem tudsz újra vágyni,
Veszélyes jégen járni,
Szembeszállni, harcban állni,
Szárnyak nélkül égbe szállni.
Hallgass rám, mindig úgy élj,
Legyen kint a tábla: "Életveszély"
És ha szót fogadsz, majd úgy alakul,
Sorsod, mint egy orkán, elszabadul.
Lassú motor a lelked, nincs turbó-fokozat,
Zsinórban veszni hagytad a céljaidat,
Már nem tudsz újra vágyni...
Hallgass rám, mindig úgy élj...
Akik alkotnak-tudnak-hisznek, nekem ők az istenek,
Kik lelkes lázban égnek és szerelmesek.
Akik éreznek-szeretnek-kérdeznek-felelnek,
Keresnek és tévednek, tiszta szívvel, büszkén élnek.
Hallgass rám, mindig úgy él...
