Utálta nagyon az iskolát
A sok nagyképű, beképzelt, okos dumát
Kiszúrták gyorsan, "ez más mint a többi"
Erővel, szép szóval meg kell hát törni őt
Nem hagyták békén, mert visszaszólt párszor
Kirúgták gyosan, elég a szóból
Elé álltak, a szemébe néztek :
" Probléma vagy! Nem kellesz senkinek! "
Éppen úgy érzett, szeretetre vágyott
Éppen úgy, ahogyan mások
Hogy elfogadják önmagát az embert
Próbálta százszor és ezerszer
Van egy srác, akarom, hogy tudjad
Köztünk él, nem jobb és nem rosszabb
Lelkében ezer fokos lázzal
Haragban az egész világgal
Otthon már várta a felszentelt szöveg
" Így nem lehet élni, mi lesz belőled?
Dobd hát tűzre a rocker ruhát"
A válasz: "Nem!"
S az ütés se fájt
Nem akart mást, csak szabadnak lenni
A saját életét, sajátként élni
Érezte, hogy közel az este
Mikor el fog majd menni
Nagyon-nagyon messze
Éppen úgy érzett, szeretetre vágyott
Éppen úgy, ahogyan mások
Hogy elfogadják önmagát az embert
Próbálta százszor és ezerszer
Van egy srác, akarom, hogy tudjad
Köztünk él, nem jobb és nem rosszabb
Lelkében ezer fokos lázzal
Haragban az egész világgal
Van egy srác, akarom, hogy tudjad
Köztünk él, nem jobb és nem rosszabb
Lelkében ezer fokos lázzal
Haragban az egész világgal
Van egy srác, akarom, hogy tudjad
Köztünk él, övé is a holnap
Lelkében ezer fokos lázzal
Haragban az egész világgal
