Láttam azt, hogy bántottak, megsajnáltalak,
Elhittem, hogy másoknak az áldozata vagy.
Céltalanul tengődtél, befogadtalak,
Sokáig eltűrtem a súlyos dolgaidat.
Lassan kinyílt a szemem, megismertelek.
Érzek ezernyi okot, hogy elküldjelek.
Ez az én házam, ez az én otthonom,
Aki békével jön, azt befogadom,
Kell már a rend, béke és csend.
Ez az én házam, ez az én asztalom,
Aki barátként jön, azzal megosztozom,
Ha így megfelel, mindig lesz hely.
Megmutattad arcodat, a mohóságodat,
Hogy soha senkit nem tűrsz meg és mennyit ér szavad.
Nem hagysz semmit másoknak, mennyire önző vagy,
Törvényeid az állatoké, hol az erősebb marad.
Lassan kinyílt a szemem...
Ez az én házam...
