Szárnyat bont Ezüst Anya,
fénylő szívén Nap parázs-magva.
Moha-szentély rejtett mélyén
nesztelen világ kél.

Mély csodák tükrében
önnön arcát lesi az Éj,
mákonybotján csüng a világ,
s a született tér.

Titkos tűz gyúl csontburokban,
kigyó szunnyad létpatakban.
Álmodj, álmodj új világot,
csillag-szőtte égi álmot.

Szunnyad a vén Földatya,
Álomisten fátyla óvja.
Távol a bús ember-alkony,
varázsnak gyilkosa.